2011. december 15., csütörtök

15. motívum

A közelgő ünnepek kapcsán időszerűvé vált, hogy beköltözzön a blogra ez az aranyszálból készült angyalka. A mintát Ruth Perry tervezte, köszönet érte!




                           * * *  Boldog Karácsonyt Mindenkinek!   * * *

2011. december 1., csütörtök

14. motívum: Első saját tervezésű hópihe!

Nagy izgalommal mutatom meg ezt a mintát, mert nagyon kedves nekem. Hajócsipke mintát tervezni nem is olyan egyszerű, mint ahogy az ember eleinte gondolja. Köszönöm Sharonnak, hogy tanított tervezni, tovább folytatom majd a hajócsipke tervezés tanulását, erről a pontról, ameddig ő segített eljutnom. Ez a hópihe az első olyan minta, amit én terveztem, és bonyolultabb alkotórészekből áll. Nagy öröm volt látni, ahogy haladtam vele,hogy az elméletileg átgondolt, és lerajzolt minta, hogyan működik, amikor az ember csipkének elkészíti, majd annak megfelelően alakítgatni, hogy harmonikus legyen. Mert az elmélet és a gyakorlat között nincs különbség. Elméletileg. Gyakorlatilag viszont van. :) Mondta valaha egy bölcs, és milyen igaza volt!

Középen kezdődött, hatszög alakban, át kellett gondolni, vajon milyen arányai legyenek, milyen jellegű részekből álljon. Így nézett ki:


Ez még azért nem hópihe igaz? Bár egy alapmintának vele is lehetne kezdeni valamit, sok ugyanilyen hatszögből szép terítő, sál, vagy csipkebetét lehet majd. 20-as cérnából készült, ennél vékonyabb cérnából készítve nagyon finom csipke válhat. Most nagy élmény volt látni, ahogy  a hópihe kiteljeseett, és  ilyen lett:








2011. november 14., hétfő

13. motívum

Jon Yusoff tervezte ezt az érdekes motívumot. Köszönet érte. Már egy eleme is nagyon szép. Különleges a négyszög alakú forma, ami íves elemekből áll:


Ha azonban többet összefűztem, nagyon izgalmas ritmus alakult ki. A négy lóhere összeérve kört alkot, ami  hasonló méretű, mint a négyszög közepén lévő kerek lyuk, így az alapvetően szögletes motívumok közt körök keletkeznek. 


Anchor Freccia 16-os cérnát használtam hozzá, aminek nagyon szép fénye van. A minta folytatható, akár finom csipkesál is lehet belőle. Talán még folytatom majd :) 


2011. november 4., péntek

Két csipkemotívum között



Nem, ez még nem karácsonyfadísz :) Nagyon megtetszett a formája, mikor rátaláltam a leírására, és érdekesnek tűnt, ahogy kinyílik, ha az ember  megnyomja a két csúcsát:


Jó erősen vissza is zár, ezért tarthatunk benne apró tárgyakat, vagy apró ajándékot, például ékszert adhatunk át benne...                         

2011. október 30., vasárnap

12. motívum




Őszi sütőtök. Meleg színével lop egy kis vidámságot az egyre sötétebb napokba. Gyertyával a közepén szép látvány. A minta Mark Myers terve alapján készült, érdekessége, hogy csupán egy hajócska kell hozzá. Ettől nem volt ám könnyebb, sőt. Számomra nehezebbek az egy hajócskás minták... 80-as Anchor Artiste horgolócérnával készítettem. Köszönöm a mintát Mark!



  Happy Halloween! :)  







2011. október 18., kedd

11. motívum: Őszi levél - saját tervezés

Hajócsipkét tanítottam! Néhány lelkes, sok más csipketechnikát jól ismerő hölgyet tanítottam meg a hajócsipke alapokra. Mindannyian nagyon ügyesek voltak, és simán vették az akadályokat. Egy olyan mintát szerettem volna vinni nekik, melyben minden alaptechnika benne van, amin meg tudom nekik mutatni a munka irányváltásait, és ami a rendelkezésünkre álló idő alatt elkészíthető.



Egy őszi levél mintát terveztem, melyet két különböző színű 10-es vagy 12-es horgolócérnával készítettek el. Azért választottam vastagabb cérnát, hogy jól láthassák tanuláskor a csomókat.  Az én levelem 12-es Piroska cérnából készült. Ez az első saját tervezésű minta, amit itt bemutatok. :)

2011. szeptember 30., péntek

10. motívum: A Loch Ness-i szörny virága

  Hmmm,  ez volt aztán az igazi kihívás! A mintához 12-es Piroska cérnát használtam. (Mikor rájöttem, hogy ennek bizony többször fogok nekifutni. :) Claudia Meza, akinek spanyol az anyanyelve Argentínából segített nekem leveleiben angolul megértenem, hogy mi nem sikerül. Már ez is nagy élmény volt. A minta pedig nagyon izgalmas.



A virág szárán a cikk-cakk minta egy érdekes technika, nem is nehéz, és látványos. Ellentétben a virágszirmok pikóival, melyek akkorák, hogy több csomót is magukba tudnak foglalni. Na, ennek kivitelezését volt kissé nehéz megértenem, de sikerült! :) Az pedig már csak hab a tortán, hogy a pikókon belülre még egy-egy gyűrűt is tenni kellett. Nagyszerű élmény volt, köszönöm Claudia!

2011. szeptember 23., péntek

9. motívum

Iris Niebach mintája, 20-as Anchor Artiste horgolócérnából készült. Többször kellett nekifutnom, mire sikerült... Először egy olyan blogon találtam rá, ahol nem angolul volt leírva a minta. Természetesen rövidítésekkel, úgyhogy sokat nem értettem belőle. Megpróbáltam, jó komplikáltnak tűnt így... Megcsináltam belőle egy szirmot, de elrontottam.  Később megtaláltam angolul, akkor elkezdtem újra. Már egyetlen szirma is nagyon érdekes formájú, és nagyon változatosan követik egymást a mintarészek. Azért kellett kitartás, mire mind a nyolc szirom elkészült :)



2009-ben TIAS: Tat it and see játékra készült az eredeti minta. Kár, hogy akkor még nem játszottam benne, nagyon izgalmas lehetett ahogyan ez a minta úgy teljesedett ki, hogy nem tudták még a résztvevők mi lesz a következő lépés. Így is nagy élmény volt, hogy láttam előre a végeredményt. Köszönöm a mintát Iris!

2011. szeptember 9., péntek

Guiness világrekord kísérlet

Ugyanazt a hajócsipke mintát fogjuk egy időben elkészíteni a világ minden pontján. 2011. szeptember 23-án pénteken 18:00 - 18:30 között  (EST) ami a mi időzónánkban éjfélt jelent. A világrekord kísérlet kiírása a Palmetto Tatters Guild Facebook oldalán található, a hópiheminta pedig A Palmetto Tatters Guild honlapján át tölthető le. Kíváncsian várom, hányan leszünk, és milyen sok pontjáról a Földnek!

                                                             
                                                     Ilyen lett :)

2011. augusztus 26., péntek

8. motívum


Igen, ez a fülbevaló is hajócsipke technikával készült. Nem látszik a képen, de nagyon picik a gyöngyök, ezért nagyon vékony cérnára volt szükség hozzá, így a csomók  is nagyon aprók lettek a gyöngyök között. Ez egy érdekes technika a hajócsipkén belül, a két féle szálról érdekes logika szerint kell a mintába építeni a gyöngyöket. Nina Libin terve alapján készítettem el. Köszönöm a mintát, és az érdekes technikát, Nina!

2011. augusztus 12., péntek

7. motívum

Anne Bruvold sárkányát választottam. Ez egy igen népszerű minta, nem véletlenül. Nagyon élveztem, ahogy  alakult, nagyon élethűre sikerült a design, köszönöm Anne. Többnyire, mire az ember elkészül egy munkával, az úgy pont elég is belőle. Most viszont, amint elkészült, rögtön éreztem, hogy újra meg szeretném csinálni, kicsit másképp. Először 20-as Ancore Artiste cérnával készítettem el, ilyen lett:



Amint kész lett, azonnal elkezdtem tervezgetni, milyen lesz a testvére. Vékonyabb, 40-es cérnát választottam, ettől a minta csipkésebb lett, és finomabb. Néhány gyönggyel is megspékeltem. Bár a képen nem látszik, de jóval kisebb is lett, mint a bordó, a cérna finomsága miatt.



Azonnal meg is találta a helyét a kard tokon, mostantól nemcsak a pengéjére vésve van sárkány, hanem kívülről is őrzi már egy másik :)



2011. augusztus 11., csütörtök

Hajók új ruhája

Az origami kapcsán előkerültek a rég vásárolt japán papírok a fiókból. Sok éve várják, hogy alkossak belőlük valami szépet. Találtam köztük egy csomag vastagabb, puhább, aprómintás papírt. Eredetileg a japán hina babák ruháját készítik ilyenből.

A hajócsipke készítéshez használatos kis eszköz, a hajó formájú orsó, annak is az a fajtája, ami a kedvencem, szintén japán gyártmány.Rejtély, hogy mért kell japánnak lenni minden pici és ügyes dologhoz :) Ezek a hajók műanyagból vannak, és öt színben kaphatók. Gondoltam, milyen szépek lennének, ha ezekkel a papírokkal bevonnám őket. Ilyenek lettek:



Origami doboz apróságoknak

A Magyar Origami Kör által szervezett XXII. Országos Origami Találkozón vettem részt a múlt hét végén. Jó volt újra hajtogatni, fantasztikus emberekkel, jó hangulatú foglalkozásokon részt venni. Ez úton is köszönöm a szervezőknek, mindazoknak, akik tanítottak, és azoknak is, akik segítettek.  Vettem is egy csomag eredeti japán origami papírt, amiről azt kell tudni, hogy össze se lehet hasonlítani bármilyen más papírral, annyira vékony, annyira erős, és egészen pontosan négyzet, még a legkisebb fajta is.

Mikor először vettem kezembe ilyet, amit egyenesen Japánból kaptam levélben, postán, néhány darabot, csak nézegettem, nem is hajtogattam belőle, annyira szépek voltak :) Aztán nem lehetett kapni nálunk, a korábbi Origami találkozók egyikén jutottam aztán hozzá legközelebb, majdnem két évtized múlva, pont, amikor már igen ritkán origamiztam. Na de majd most! :)

A  japánok ezekhez a papírcsomagokhoz mellékelnek egy-egy tradicionális modell leírást. Ezen a csomagon egy 12 darabból álló doboz leírása volt. Szeretem ezeket a sok darabból álló modelleket, hihetetlenül pontosan vannak megszerkesztve, hogy amikor készen van, úgy illenek a darabkák egymásba, hogy sem vágásra, sem ragasztásra nincsen szükség, a doboz azonnal használható, stabil és erős. Aki kézimunkázik, annak sok dobozra van szüksége, amiben helyet találnak a tűk, kapcsok, gyöngyök, cérnák, bigyók és miegymások. :) Igaz?


2011. július 29., péntek

6. motívum


Ezt a motívumot azért választottam, hogy megtanuljam a "daisy picot" technikát, melyek a csúcsokon  láthatók. 100as horgolócérnát használtam hozzá,   mely nagyon vékony szál, ezért finom és légies lett belőle a csipke.  Érdekesség, hogy nálunk 100as horgolócérnából csak fehéret és ekrü színt lehet kapni....    A mintát Jon Yusoff tervezte, ez is, mint az ő minden tervezése pontos, különleges és csodaszép, köszönet érte!

2011. július 15., péntek

5. motívum

Ötödik motívum ismét egy celtic technikával készült minta. Nagyon tetszik nekem ez a technika :) Kihívás a kihívásban: egyszerre 8 db hajócskával kellett dolgozni. Így készült:



Anchor Artiste 20-as horgolócérnát választottam, két féle zöld színben. A mintát Martha Ess tervezte, köszönet érte! Ilyen lett, mikor az összes kacskaringó és lóhere a helyére került::


2011. július 2., szombat

Lószőrékszer készítés

A ló szőréből mindig is készítettek sokféle használati tárgyat. Például kefét, ecsetet, fontak belőle zsinórt, és díszítettek is vele. A lószőrből készített ékszerek a magyar népművészet szépséges alkotásai. Amióta először láttam kirakodóvásáron, azóta izgatott a dolog... Láttam, hogy hasonló csomókból áll, mint a makramé, vagy ahogy mostmár látom, a hajócsipke is. Hát úgy 10 éve vettem is egy leírást, és egy kis csomag lószőrt hozzá, de nem kezdtem neki... Mindennek eljön az ideje a megfelelő pillanatban. Nem igaz? :) Tavaly aztán rátaláltam Németh Via honlapjára, és most lehetőségem volt belekóstolni pár napra a lószőrékszer készítés rejtelmeibe az alkotótáborban.

Maga a lószőr hasonlít a hajhoz, Kissé kemény, de rugalmas, csúszik is, másképp kell vele dolgozni, mint a cérnával és a fonallal. Élveztem. Köszönöm Viának, hogy  türelmesen mutatta, hogy kell, ha elszakad, ha vékony, ha nem fekszik rá, aztán  végül elkészült az első magam készítette ékszer lószőrből ez a gyűrű:




Majd egy fülbevaló következett,  köszönöm Zsuzsinak az eredeti ötletet, és a segítséget. Az övé fehér volt, és kicsit más. Az én csepp formám kisebbre sikerült, így nem csavartam meg újra, ahogy ő, hanem másképp alakítottam ki. Így az övé is egyedi maradt, és én is próbára tettem kicsit a kreativitásomat. A gyöngyöket csak az egyik oldalra raktam, így a kettő együtt alkot egységet.




A harmadik remekmű egy harangforma próbált lenni. A technika nagyon tetszett, de elsőre nem sikerült stabilan megtartanom a mintát, így második nekifutásra lett ilyen a harang. Regina segített a harangomnak medállá válni, köszönöm, ismét egy új fontos fogást tanultam meg ezáltal.




Negyedik alkotásom ismét egy gyűrű, egy eddig nem próbált technikával. Most világos, és nem egyszínű lószőrt választottam, és ahogy a spirál csavarodik a többféle szín érdekes mintává lett a gyűrűn:


Köszönöm Zsófinak, hogy hozott nekem lószőrt, és Viának, hogy adott nekem eszközt itthonra is, így lehetőségem van még folytatni az alkotást. Alkotni jó! És új technikákat kipróbálni is jó! Örülök, hogy ott lehettem Veletek lányok!

2011. június 30., csütörtök

4. motívum

A negyedik motívum egy térbeli rózsa. Édesanyámnak készítettem ajándékba. Nagyon szereti a virágokat, és a lila színt is. A mintát Jeanne Lugert tervezte, 12-es horgolócérnát használtam hozzá, hogy a térbeli tartása erősebb legyen.


2011. június 9., csütörtök

3. motívum

Harmadik motívumnak ezt a csillagot választottam. Nagyon megtetszett az ívek, és a lóherék elhelyezkedésének harmoniája. Színátmenetes 12-es horgolócérnából készült. A mintát Jon Yusoff tervezte Malajziából. Köszönöm a mintát Jon, nagy élmény volt megalkotni!

2011. június 3., péntek

Meghívó kiállításra!


A Magyar Csipkekészítők Egyesülete kiállításán szebbnél szebb csipkemunkák és csipkével díszített tárgyak, viseletek láthatók, köztük több olyan, mely nemzetközi díjat hozott haza. Örülök, hogy közöttük az én munkáim közül is szerepelhet egy, ez a vert csipke technikával készült legyező:



2011. május 31., kedd

Nem csak csipke - Origami Yoda Mester

Régen nagyon sokat origamiztam. Japánban az origami nem az ovisok kézügyességét fejlesztő egyszerű játék, hanem művészet. Hihetetlen komplikáltságú szobrok születnek, és bizony nagy élmény, mikor egyetlen lapból a kezeim által alakul ki egy három dimenziós szobor. Yoda egy 15 x 15 cm-es négyzetből készült, vágás ragasztás nélkül természetesen. A modellt Fumiaki Kawahata tervezte.



"Engem kicsinek látsz nem igaz? Hát tudd meg, a látszat csal... ...mert velem van az Erő, és az Erő hatalmas. Soha nem szabad lebecsülni az Erőt, nagy hatalma van, kitartást ad. Az Erőnek nem számit a méret, összetartja a galaxist. Az életből árad, ezért nagy. Körülvesz valamennyiünket. Összeköt és megvilágosít minket. Az Erő bennünk áramlik, érezni kell. Nem az izmaidban, magadban, magad körül kell érezned az Erőt. Mindenütt. Közted és köztem. A fákban, a kőben. Mindenütt. Igen." (Yoda)

2011. május 19., csütörtök

2. motívum

A második motívum 20-as Anchor Artiste horgolócérnával, és celtic technikával készült kis dísz, mely két önálló darabból áll, és egymásba van fűzve. A minta tervezője Hana Horáková, Frivolitková Hrajka című könyvében találtam rá.  Sík felületre téve kis terítőcske, vagy alátét lehet:



Látható rajta a térbeli hatás, ezért megpróbáltam másképp is felhasználni. Először gyertyát tettem a közepébe, így 3D hatása lett:



Majd megtalálta végleges helyét a szürke kőből készült kis ékszertartó tetején. Kedves ajándék anyák napjára.


2011. május 13., péntek

1. motívum

Az első motívum legyen egy ma elkészült minta, lehet, hogy azért pont ma kellett megszületnie, mert péntek 13. van, ő egy fekete macska :)




Anchor Artiste 20-as horgolócérnából készült, a mintát Mark Myers tervezte.

Kihívás! 25 motif challange!

Néhány hónapja találtam rá Sharon blogjára, melyben csatlakozni hív, hogy egy év alatt 25 motívumot alkossunk meg, hajócsipke technikával. Bármilyen motívumot lehet választani, a kihívás a kitartásban van. Köszönöm a lehetőséget Sharon!

Azóta, hogy a blogra rátaláltam, már benne voltam ebben a kihívásban, titokban, de nem raktam még ki a készülő és a néhány elkészült motívumot a blogra :) Olyan motívumokat kerestem, és választottam, amiben van valami érdekes, egy új technika például, ez volt a lényeg, nem pedig a hasznosságuk, vagy a szépségük. A kihívás nekem ebben a szakaszban most ez, hogy az összes különféle technikát és trükköt felfedezzem, és megtanuljam, hogy később majd saját mintáim is születhessenek.

2011. április 8., péntek

Kézimunka táska

Szerettem volna egy olyan kis batyut, amibe minden apróság belefér, ami a hajócsipke készítéskor kéznél kell, hogy legyen. Sokáig keresgéltem hozzá a megfelelő anyagot, a bélést, a szalagot. Próbálgattam, milyen formájú legyen, és mekkora. Aztán nekifogtam, változott rajta pár dolog miközben készült, ismét kiderült, hogy ami elméletben működik, az a gyakorlatban nem biztos hogy úgy a jó. Így aztán többszöri nekifutásra volt szükség, és igen lassan haladtam vele.  Végül elkészült, és éppen olyan lett, mint amilyennek szerettem volna. Íme:



A hajócsipke díszítést 80as fekete Anchor  horgolócérnából készítettem, a minta egy régi  szélcsipke minta a XX. század első feléből.  Priscilla Tatting Book 3 című könyvben jelent meg. Nagyon élveztem ezt a mintát, izgalmasan kanyarog, érdekes, hogy bár egyszerű, mégsem unalmas. A vékony cérna miatt pedig egészen finom lett.




Különféle méretű zsebeket varrtam belülre az oldalára, mert a rövidbe az olló nem fért bele, a hosszúba a hajócska nagyon belecsúszott. Végül  minden apróság megtalálta benne a helyét kényelmesen


       

2011. április 1., péntek

Hajócsipke Ünnepe - International Tatting Day

Április elsején ünneplik  ezt a napot világszerte, akik szeretnek hajócsipkét készíteni, a következő dolgokkal:


1. Viselj valami hajócsipkéset
2. Készíts egy hajócsipkét magadnak
3. Egyél egy csokit


Boldog ünnepet!
Happy Tatting Day :)

2011. március 25., péntek

Tüll csipke

A tüll csipke a vert csipkék egy gyönyörű fajtája. Nagyon finom fehér szálból, hatszögletű alap hálóval készül. Az első tüllcsipke még nem vert technikával készült. Az első hatszög alapú finom hálót a franciaországi Tulle városában géppel készítették, innen ered az elnevezése, és apró virágokat hímzéssel készítettek bele. Később szintén  Franciaországban megjelent a fekete színű selyemszálból, szintén hatszög alapú hálóval készült vert csipke, a chantilly.

Magyarországon is több helyen készítették a tüll csipkét, például a rábaközi viseleteken: a csornai menyecskekendőn, és Kapuvár környékén is fellelhető. Ezek már vert csipkék voltak, fehér színűek,  fehér kézzel hímzett kendőikre varrták. Vagy helyben készítették őket, vagy Bécsből szerezték be.

Nagy izgalommal vártam az első találkozást a tüll csipkével. Mindenki azt mondta, hogy milyen nehéz, aprólékos, könnyű benne hibázni, lassan halad. Szóval fel voltam készülve minden nehézségre, titkon remélve, hogy mivel én egyébként is szeretem a bonyolult dolgokat, csak nem lesz tán az ennyire nehéz! Hát az volt. Nagyon nehéz. Óránként 3-4 mm sebességgel haladtam, és sűrűn kellett visszabontani is. Nehezen lehetett látni a szálakat és tekeréseket a tűk között, mert annyira apró az alap háló:



Így nézett ki az első készülő tüll csipke munkám. Bedő Istvánné Éva tervezte a mintát, és ő volt, aki tanította is. Fáradhatatlanul magyarázta, és javította, és mutatta meg újra és újra, hogy hol mit nem értettem. A sokadik hiba, visszabontás és hibakeresés után - mikor már azt se volt könnyű látni hogy hol az a hiba, amit ki kéne javítani -, csak vettem egy nagy levegőt, és nem jutott eszembe egyszer sem  feladni, mert Éva ott volt és bíztatott. Köszönet érte! Aztán félre kellett tennem nagyjából az egy-ötödénél a munkát, és mikor három hónap múlva újra elővettem, nehezen lendültem bele ismét. Egyedül már nehezebben ment a javítás, de ahogy nőtt a csipke, és múlt az idő, egyre kevesebbet hibáztam, és egyre jobban élveztem.


Fontos dologra jöttem rá. Minden új készség, új technika tanulásánál először jön a "szenvedés" fázis. Ekkor az ember hajlamos úgy érezni, hogy ez a dolog nem neki való, mert nem tudja rögtön megcsinálni. Ha ezt ilyenkor félbehagyjuk, akkor az az érzés fog megmaradni, hogy nem jó volt, sikertelen volt, nehéz volt, nem szívesen ugrik neki az ember újra ezekkel az érzésekkel. Így megeshet, hogy nem csak az adott munka nem fog többé elkészülni, de az egész technikát amit meg akartunk tanulni feladjuk. Kár volna. Ha ezt a kezdeti fázist (ami van, hogy tovább tart, mint szeretnénk) sikerül átvészelni, és nem félbehagyni a tanulást és a gyakorlást, nem feladni valamilyen kifogással, akkor jön az "értem már" fázis, onnantól csökkennek a hibák, és rájövünk a dolog ízére. Ezután jön az "élvezem" fázis. Majd, ha túl hosszú ideig kell csinálni, jön az "unom" fázis, ami kivédhető, ha többféle dolgot párhuzamosan csinál az ember, és bizonyos pontokon abbahagyja, majd később folytatja. Végül az első tüllcsipkém elkészült, biztosan fogok még tüllcsipkét készíteni, felemelő érzés volt, hogy újra kiderült: a kitartás a legfontosabb összetevője a sikernek.


2011. március 18., péntek

TIAS - Tat It And See - Thank you Jane!

Elkezdtem keresgélni, és blogokon át rátaláltam néhány lelkes hajócsipke készítőre világszerte. Egyikük Jane Eborall Nagy Britanniából, aki kitalált egy érdekes játékot. Tat It And See - Csomózd, és meglátod... A blogjára felrakta egy minta első pár lépését, majd mindazok, akik elkészítették, elküldték neki a képet a világ minden pontjáról. Az enyém így nézett ki:





 Láthattuk Jane blogján, kik kezdték el a játékot, és a beküldött levélrészletek alapján elkezdtük megismerni egymást. Ekkor jött a minta második része


Jane  újra felrakta a beérkezett képeket a blogra, és küldte a következő részt. Érdekes élmény olyanokkal játszani, akik közül van, aki Ausztráliában, van, aki Hollandiában, van, aki az Egyesült Államokban, van, aki Malajziában, és van, aki Argentínában csinálja épp ugyanazt, mint én...



Miközben nőtt az alakzat, pár új és érdekes technikát is magunkévá tehettünk. Már persze, kinek mi az új :)




 S közben lehetett találgatni, hogy vajon mi lesz ebből a fura formából? Csomózd, és meglátod... ? :) Farka van, meg lába, tán valamilyen állat?


Az összes gyöngy is a helyére került, korábban nem próbáltam még gyöngyöket használni a hajócsipkéhez...


Feje is lett, szerintem leginkább egy teknőchöz hasonlít, de hol hagyta a teknőjét? Az is jön vajon?
  

Nem jött. A játék véget ért, a remekmű elkészült. Vajon mi ez? 

Az egész játékot, és a többiek munkáit is megnézheted Jane TIAS blogján:

Köszönöm a játékot Jane, remélem hamarosan újra játszunk! :)  



           

2011. március 17., csütörtök

Hajócsipke

Az első találkozás


Ez az a csipketechnika, amit nem ismertem korábban, nem is hallottam róla, pedig, mint utóbb kiderült, mindegyik régi Fürge Ujjak évkönyvben találhatók voltak minták, és még oktató leírások is. No de a csipkekészítő iskola elején, mikor megnéztük a már végzett társaink vizsgakiállítását, kiderült számomra, hogy létezik a hajócsipke, és annyit máris sikerült megtudni, hogy nevét az eszközről kapta, mely egy hajó alakú orsó. A hajócsipke csomózott csipke. Két hajócskával készült ívekkel összekapcsolt gyűrűkből állnak össze a csipkék. Az összekapcsolási pontokon kis fülecskék - pikók - vannak, melyek nemcsak az összekapcsoláskor segítenek, hanem díszként is szolgálhatnak. Imádom őket! Míg a horgolásnál az ember a szemekbe próbálja beleerőltetni a tűt, itt megvannak a fülek, és kényelmesen át lehet húzni a szálat rajtuk.

Hm, amint hazaértem azonnal keresni kezdtem a neten videókat és leírásokat, hogy megpróbáljam, előástam a meglévő kézimunkakönyveimet, hogy megtaláljam, és igen! Sikerült. Megtalálni... :) Aztán megpróbáltam, persze még hajócska nélkül, apró csomócskák sorozatát kell alkotni, amik csúsznak a másik szálon. Na igen, ha csúsznak... Első nekifutásra bizony beletört a bicskám, de nem vagyok egy feladós típus, addig próbáltam, míg sikerült megértenem, hol a hiba, és sikerült megtanulnom az alapokat. Félretettem, mert jöttek a tennivalók sorban, amiknek készülni kellett. Aztán, amikor fél év múlva a tananyagban sorra került a hajócsipke, szerencsére már ismerős volt, hamarabb ráállt a kezem, mint mikor először próbáltam. A csomózott csipketechnikák mindannyiunknak mumusnak tűntek, ha megnéztük kinek mi a "nemszeretem" technikája, mindegyik csomózott volt.Ki ezt, ki azt nem szerette, a hajócsipkét meg különösen nem, én pedig elgondolkodtam rajta, vajon miért. Talán mert nehéz javítani, bontani. A csomók ha rászorulnak a szálra, nem egyszerű őket kibontani, ezért az ember fél hibázni, márpedig az ember eleinte sokat hibázik, mire sikerül begyakorolni bármilyen új technikát... Így aztán az ember hajlamos hamarabb feladni, mint hogy elkezdene jól menni. Gyakorlottan persze már nem olyan megoldhatatlan a javítás, hajócsipkében még talán könnyebb, mint a többi csomózott technikánál. (Vagy csak nekem könnyebb, mert én ebben lettem gyakorlottabb :)

Hajócskák

Ekkorra már vásároltam két fából készült hajócskát is, melyekkel nagyon jó munkálkodni. Hm... Az első összekötésig. Akkor le kell tenni őket, felvenni egy horgolótűt, majd újra letenni azt, vissza a hajócskákhoz, huh, folyton keresgélni hol a horgolótű... Na, mint kiderült, erre mások is rájöttek, és léteznek olyan hajócskák, amiknek a hegyén ott a horgolótű, és olyanok is, melyeknek egy felkanyarodó hegye van, amivel nagyszerűen át lehet húzni a szálat.

Tehát anyaga szerint nagyon sokféle hajócska létezik világszerte. Fából, fémből, csontból, üvegből, gyöngyházfényű kagylóból, kerámiából, és újabban műanyagból is. Sokféle faragott, festett, egyedi hajócskákat találhatunk az interneten. Láthatólag nagy becsben tartották ezen kis eszközöket a múltban is. Több antik hajócskára is rá lehet bukkanni, melyek őrzik a múlt századaiból ránk maradt emlékeket.

Alakja szerint három féle hajócska létezik. Azért hajó alakú, hogy könnyebben átcsusszanjon a szálak között a két hegyével, mint a kerek orsók. Az első típusú lapos,  két végén kissé bevágva tekerik rá a szálat, a régi könyvekben még találhatók minták aminek alapján arra bíztattak, hogy vágjuk ki kartonból, és úgy is neki lehet kezdeni a munkának. Ezek itt az én első pár hajócskáim:


A második fajta hajócska két ívelt lapból áll, és középen van az orsó része, tehát már térbeli forma, ilyen kapható műanyagból is, de a neten való bóklászásaim során rábukkantam leírásra is, hogy hogyan készíthetünk ilyet házilag:






Ennek továbbfejlesztett változata a kedvencem, amit én úgy hívok, hogy pisze :) Az orrocskája tökéletes bármilyen méretű szál áthúzására, így nem kell hozzá horgolótűt használni.Ez műanyagból van, kapható nálunk is, de láttam már fából készült változatát is, szép lukacsos mintákkal, gondolom ahhoz már szakember kell:




A harmadik típusú forma az, melynek végén egy pici horgolótű van, és cserélhető orsó van belül. Ez igen praktikusnak tűnt, hogy sokféle orsón feltekerve a szálakat lehet tárolni, és nem kell tekergetni, hanem elég orsót cserélni benne. Ám mikor megvettem, kiderült, hogy a horgolótűje egyféle méretű, nem passzol minden szálhoz, ráadásul kiderült, hogy nekem ez a hajócska túl hosszú, kényelmetlen volt vele dolgozni. Lehet, hogy az én kezem kicsi, sokan ezt szeretik legjobban, kapható nálunk is ez a fajta:


Első alkotások

No, hát volt eszköz, választottam egy vastagabb (20as) horgolócérnát, és nekikezdtem a gyakorlásnak. Az első fehér kis terítő megalkotásakor kiderült, hogy néha forgatni kell a munkát, mert nem mindegy, hogy a csomók milyen irányban állnak, és ott bizony a munka megcsavarodik. A következő nekifutásra erre már jobban próbáltam figyelni, bár még nem értettem pontosan, hogy mikor sikerül, és mikor nem, de végül csavarodás nélkül elkészült az első hajócsipke könyvjelzőm. A mintát Sabina Carden-Madden tervezte, ezen az internetes oldalon találtam,  és nagyon megtetszett. El is készült a vizsgáig, így lett hajócsipke munkám is, az évközi munkák között: