2015. január 31., szombat

Tat It And See 2015.

Elérkezett idén is a TIAS, Csomózd, és meglátod elnevezésű kihívás. Jane Eborall készített nekünk egy új mintát, most is, ahogy januárban szokta. A játék lényege, hogy nem tudjuk, mi lesz belőle, míg el nem készül. A leírásokat egyenként tölti fel a blogjára, ahol nyomon követhetjük, hogy a világ sok országában sok-sok ügyes kezű csipkekészítő hol tart épp az alkotásban.


Az első napon keresnünk kellett egy gombot... Ez lesz az első gomb köré készült csipkém.


A második napon elkezdett nőni a csipke rész, miután kiderült, hogy gombra hajócsipkézni nem is olyan könnyű.


A harmadik napon egy kis osztott gyűrű került a sor végére, tehát a minta fordulni fog valamerre...


A negyedik napon egy hold forma alakult, még nem tudni mi lesz belőle.


Az ötödik napon egy hasonló ága lett, mint egy száj... vajon összeér-e majd? 


A hatodik napon kiderült, hogy nem ér össze, olyan lett, mint egy olló. 


A hetedik napon összeért viszont a két oldala, ekkor kiderült, hogy túl nagy gombot választottam, így a csipkém nem veszi körbe a gombot. 


A nyolcadik napon gondolkodtam, keressek-e egy kisebb gombot és kezdjem-e elölről, de végül nem tettem. Nyúl formájúvá kezd válni a minta.



A kilencedik napon egy érdekes láncsor kezdett kunkorodni, mint a skorpió farka... 


A tizedik napon a lánc körbeért, még mindig el tudom képzelni, hogy skorpió lesz... 


              Hopp, valami új nyúlvány indul, ez mégis valami más lesz, ezek szerint...


        A tizenkettedik napon kezdett a minta ezen oldala is szimmetrikussá válni...

                 
             És elkészült, ahogy tegnap már sejthető volt, egy olló lett belőle. 



Köszönöm Jane, máris várom a következőt!

2015. január 10., szombat

Karácsonyi motívumok

Karácsonyi ajándékként készült harangocska Lizbeth cérnából. Az inspirációt Tatman egy lóherékből álló koszorúja adta, (Laura's Beaded Wreath), melynek csak az alapelemét használtam fel, és térben kapcsoltam össze belőle néhányat, így lett belőle harang:


Ugyanaz a Lizbeth cérna, kicsit nagyobb gyöngyökkel. A koszorú érdekes térbeli mintával készült, melyet Karen Cabrera videoja alapján készítettem, melyen magát a térbeli technikát is tanította:

2014. december 19., péntek

Ankars kitűző

Ezúttal fémszálas cérnából próbáltam ki az  Ankars hajócsipke technikát.


Köszönöm Karen Cabrera az alapmintát.  Az alap csipkét gyöngyökkel díszítettem, és kiegészítettem még egy sor motívummal.  

2014. december 17., szerda

TIAS 2014.

Ahogy minden évben Jane Eborall idén is megörvendeztetett minket a Tat It And See elnevezésű játékkal. Köszönet érte! Lényege, hogy a mintát apránként kaptuk meg, nem derült ki rögtön, mi is lesz belőle:

                                           
     Az első napon egy kis virág született...

           
      Talán egy kosárból fog kikandikálni?


      Hm, nem, akkor talán a mintája lesz valaminek...


        Lehet, hogy egy hajdísz.... 


         Ma új részletet kezdtünk, több darabból fog állni


           Ez is hasonló formájú, mint az első, csak nagyobb.


         Összekötöttük a másikkal, azt hiszem már tudom...


            Elkészült a vitorlás 

A többi ügyeskezű játékostárs hajói és a minta leírása Jane blogján található. És már fenn van az információ a 2015-ös TIAS-ról. Gyertek, alkossunk együtt!

2014. június 13., péntek

Tulipán

Vert csipke technikával készítettem ezt a tulipánt. A mintát Balogh Mariann tervezte, és tanította a Gombolyag klubban. Köszönet érte!


Még keresi helyét a világban :) 

2013. szeptember 24., kedd

TIAS 2013 ősz

Meglepetést hozott nekünk Sherry Pence! Nem kell januárig várni a következő egész világot átölelő hajócsipkés kihívásra.  TIAS - Tat It And See - vagyis csomózd és meglátod mi lesz belőle. A minta leírását részletekben kapjuk, ugyanúgy ahogy Jane Eborall kitalálta, majd apránként derül ki, hogy minek is kezdtünk neki.

Az első részlet leírását Sherry blogjáról tölthetjük le. A napok végén az elkészült képeinket saját kezűleg felrakhatjuk a TIAS blogra, amihez Sherrytől kaphatunk hozzáférést. Itt nyomon követhetjük, hogy hol tart a velünk együtt alkotó több, mint hetven résztvevő világszerte. Az én képem az első napról már fenn is van. Köszönöm Sherry!

1. nap


 Most úgy néz ki, mint egy szép virág, de majd csomózom és meglátom... 

Gyertek, tartsatok velünk, legyünk többen magyarok is a játékban. Nagyon jó érzés részese lenni, ahogy a világon ilyen sok szorgos kezű hölgy alkotja meg ugyanazt a mintát egyszerre!

2. nap



Még mindig virágnak tűnik, de már nagyobbnak, szirmokkal körben...

3. nap


Összeért, és egyre inkább virágnak tűnik. A közepe kiemelkedik. A pikók mércével készültek pedig, a minta egyértelműen megadta, hogy mekkorák legyenek.

4. nap


Valami elindult belőle, mi lehet...

5. nap


Ha a minta most érne véget, azt mondanám, ez egy "L" iniciálé virágdísszel. 

6. nap


Talán egy kosárka van alakulóban?  

7.nap



Összeért, és nem kosárka... 

8.nap 


Mintha valaki ráülne

9.nap


Olyan kezd lenni, mint egy sárkányfej

10. nap


No, mostmár nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ebből...

11.nap


Kismozdony lett :)  

Bónusz minta


És így lett a kismozdonyból kisvonat :)

2013. szeptember 16., hétfő

Mesterségek Ünnepe 2013

Évről évre megrendezésre kerül Budapesten a Mesterségek Ünnepe, ahol idén is, mint minden évben sok lelkes csipkekészítő mutatta meg a látogatóknak a sokféle csipkekészítési technikát. A történelmi Magyarország területén több, mint húsz féle technikával készült csipkefajtát készítettek az asszonyok és lányok sok féle varrott, vert, hurkolt és csomózott technikával. A vidéki paraszti kultúrában és az úri házaknál is.  

Magyar Csipkekészítők Egyesülete felhívására sok szorgos kéz készített mindegyik csipkefajtából egy mintadarabot, hogy az arra járó emberek megismerhessék a csipkék sokféleségét, és hogy melyik fajtát melyik tájegységén készítették elődeink. Én is igyekszem bemutatni ezeket itt a blogon, szépen sorban.

Én a hajócsipke mintadarabokat készítettem el. Ez a csipke nem ősi magyar csipke, a világ minden részén készítik. Nem is nagyon találtam kifejezetten magyar gyökerekkel rendelkező mintát. Mivel a mintakincse nem nagyon mutat egyedi sajátosságokat a világ különböző területein, mert mindenhol használják az összes alapmotívumát, így ha a hajócsipke alkotásokat nézzük, úgy látszik, mintha a világ egyetlen ország lenne :)

Fennmaradt festményekről tudjuk, hogy a XIX. század második felében nagyon népszerű volt az úri házaknál szerte Európában, és Amerikában is. Pl. Marie Antoinette ezen a festményen, amit valahol az interneten találtam,  egy csipkekészítő hajócskával ábrázolva látható:


Hogy honnan indult el pontosan, azt nem tudni, de szerencsére a magyar asszonyokhoz is eljutott, így fennmaradt, és továbbvihetjük mi is, készíthetünk belőle sok szépséget, és megtaníthatjuk a fiatalabb generációknak. A  XX. század elején, közepe táján lengecsipke volt a neve, itt nálunk,  a frivolitás elnevezés később terjedt el a francia frivolité szóból.  Hajócsipkének a hajó alakú eszköz miatt hívjuk, amivel készítjük. A világ más tájain is beszélő neve van, az olaszok pl. a szemet látták az eszköz formájában, így a szemet jelentő szóból létrejött chiacchierino nevet adták neki.


Ezt a mintát Gun Blomqvist könyvéből választottam, és átdolgoztam, mert kisebbet, vékonyabb szálból szerettem volna, kisebb terekkel a részek között. Anchor 80-as szálból, sok-sok pikóval nagyon csipkés lett. 10 cm az átmérője. A nagyon finom szál miatt a tartása nem olyan erős, mint ha vastagabb szálból lenne, amin lehetne segíteni keményítéssel, vasalással, de én jobban szeretem, ha természetes marad, még ha így nem is olyan, mintha vonalzó mentén futnának a szálak :)  Két terítőcske készült el, hogy a kiállítás két pontján lehessen kirakni. 

Remélem, sokaknak megtetszett, akik még nem ismerik, és lesznek köztük, akik szeretnék megtanulni a technikáját. Mivel nem igényel nagy eszközkészletet, sem olyan nagyon sok időráfordítást, mint sok más csipketechnika, van létjogosultsága a XXI. század rohanó világában is. És bár manapság már a csipketerítőket nem nagyon használják az emberek, századunk asszonyai kitalálták, hogyan díszíthetők vele a mai eszközeink, különleges ruhadíszek és ékszerek születhetnek belőle. Úgyhogy bíztatni szeretnék minden ügyes kezű kézimunkázót, érdemes kipróbálni! Szívesen segítek :)