Mesterségek Ünnepe 2013

Évről évre megrendezésre kerül Budapesten a Mesterségek Ünnepe, ahol idén is, mint minden évben sok lelkes csipkekészítő mutatta meg a látogatóknak a sokféle csipkekészítési technikát. A történelmi Magyarország területén több, mint húsz féle technikával készült csipkefajtát készítettek az asszonyok és lányok sok féle varrott, vert, hurkolt és csomózott technikával. A vidéki paraszti kultúrában és az úri házaknál is.  

A Magyar Csipkekészítők Egyesülete felhívására sok szorgos kéz készített mindegyik csipkefajtából egy mintadarabot, hogy az arra járó emberek megismerhessék a csipkék sokféleségét, és hogy melyik fajtát melyik tájegységén készítették elődeink. Én is igyekszem bemutatni ezeket itt a blogon, szépen sorban.

Én a hajócsipke mintadarabokat készítettem el. Ez a csipke nem ősi magyar csipke, a világ minden részén készítik. Nem is nagyon találtam kifejezetten magyar gyökerekkel rendelkező mintát. Mivel a mintakincse nem nagyon mutat egyedi sajátosságokat a világ különböző területein, mert mindenhol használják az összes alapmotívumát, így ha a hajócsipke alkotásokat nézzük, úgy látszik, mintha a világ egyetlen ország lenne :)

Fennmaradt festményekről tudjuk, hogy a XIX. század második felében nagyon népszerű volt az úri házaknál szerte Európában, és Amerikában is. Pl. Marie Antoinette ezen a festményen, amit valahol az interneten találtam,  egy csipkekészítő hajócskával ábrázolva látható:

Hogy honnan indult el pontosan, azt nem tudni, de szerencsére a magyar asszonyokhoz is eljutott, így fennmaradt, és továbbvihetjük mi is, készíthetünk belőle sok szépséget, és megtaníthatjuk a fiatalabb generációknak. A  XX. század elején, közepe táján lengecsipke volt a neve, itt nálunk,  a frivolitás elnevezés később terjedt el a francia frivolité szóból.  Hajócsipkének a hajó alakú eszköz miatt hívjuk, amivel készítjük. A világ más tájain is beszélő neve van, az olaszok pl. a szemet látták az eszköz formájában, így a szemet jelentő szóból létrejött chiacchierino nevet adták neki.

Ezt a mintát Gun Blomqvist könyvéből választottam, és átdolgoztam, mert kisebbet, vékonyabb szálból szerettem volna, kisebb terekkel a részek között. Anchor 80-as szálból, sok-sok pikóval nagyon csipkés lett. 10 cm az átmérője. A nagyon finom szál miatt a tartása nem olyan erős, mint ha vastagabb szálból lenne, amin lehetne segíteni keményítéssel, vasalással, de én jobban szeretem, ha természetes marad, még ha így nem is olyan, mintha vonalzó mentén futnának a szálak :)  Két terítőcske készült el, hogy a kiállítás két pontján lehessen kirakni. 

Remélem, sokaknak megtetszett, akik még nem ismerik, és lesznek köztük, akik szeretnék megtanulni a technikáját. Mivel nem igényel nagy eszközkészletet, sem olyan nagyon sok időráfordítást, mint sok más csipketechnika, van létjogosultsága a XXI. század rohanó világában is. És bár manapság már a csipketerítőket nem nagyon használják az emberek, századunk asszonyai kitalálták, hogyan díszíthetők vele a mai eszközeink, különleges ruhadíszek és ékszerek születhetnek belőle. Úgyhogy bíztatni szeretnék minden ügyes kezű kézimunkázót, érdemes kipróbálni! Szívesen segítek :)